TAO támogatás tudnivalók – 2017

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

Bill_Shankly

 

Tisztelt Támogatók, könyvelők, könyvvizsgálók és persze sportszervezetek!

Túl vagyunk megint egy sűrű év végén, és a támogatók, könyvelők és a sportszervezetek képviselői közötti koordináció és a felmerülő kérdések  ill. az azokra adott válaszok alapján úgy érzem, hogy érdemes egy kis TAO támogatás Gyakran Feltett Kérdések (és válaszaik) bejegyzést írnom, hátha a jövőben tudok ezzel segíteni néhány érdeklődőnek.

Próbálom nagyon gyakorlatiasan megfogalmazni a mondandómat, végül is a jogszabályok elég egzaktul leírják a tudnivalókat, csak azok sokszor fura módon eltorzulnak, mire a döntéshozókhoz érnek. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a támogatók szemszögéből próbálom megközelíteni a kérdéseket, a sportszervezetek, vagy más szempontjaira csak akkor térek ki, ha ez releváns.

Ha valaki eddig elolvasta a cikket és nem lapozott tovább, már bizonyára hallott a látványcsapatsportok társasági adó terhére történő támogatásáról (nem lennék meglepve, ha több rosszat, mint jót, pedig szerintem az általánosítás általában rossz tanácsadó; ebben az esetben pedig különösen az).

2011 óta működik a rendszer, amelynek a célja elsősorban az (volt), hogy a sportszervezeteknek, amelyek az ún. látványcsapat-sportágakban működnek (látványcsapat-sportág: az a néhány (jelenleg 6 db) sportág -az összes sportág tetszőlegesen kicsi százaléka- amelyek a sportági részvétel, ill. az érdeklődés nagy többségét adja), az államháztartás alrendszereiből ne kapjanak mindenhonnan egy kicsit (önkormányzat, pályázatok, stb), hanem a saját szakszövetségüket bevonva valamilyen (részben normatív) forráshoz jussanak, amelyhez önerőt is biztosítva az lehetőséget teremt kulturált, vonzó körülmények kialakítására (és amellyel természetesen el is kell számolni). Jelenleg két, egymást kölcsönösen kizáró technika közül lehet (kell) választani, amennyiben ezen lehetőségek valamelyikével élni kívánunk; nézzük meg ezeket egy kicsit közelebbről!

  1. Az ún. régi (22C szerinti) technika az volt, hogy a támogató -amennyiben a feltételek adottak voltak, vagyis rendelkezett Támogatás Igazolással (ami az összes többi feltétel teljesítése esetén volt csak lehetséges)- közvetlenül utalt a sportszervezetnek, valamint eleinte két további, később, 2013-tól pedig egy újabb elemmel, a kiegészítő sportfejlesztési támogatás utalásával bővültek a teendők. Amennyiben a Támogató ezt a módszert választja, jelenleg is minimum 4 utalást kell megtennie az adott adóév végéig, amelyben az alaptámogatást a ténylegesen fizetendő adója terhére számolja el (gyakorlatilag nem kell a NAV-nak befizetni, ez általában december 20-án kerül elő), valamint egyéb ráfordításként is elszámolható. Az utalástól számított 8 (30) napon belül az ún. SPORTBEJ nevű nyomtatványon még a NAV-nak be is kell jelenteni (ez a határidő manapság már nem jogvesztő). Az így adható támogatás a ténylegesen fizetendő adó maximum 70%-a. Akkor következzen egy kis matek. A társasági adó helyett utalunk, ez olyan, mintha megfizettük volna az adót (egész pontosan ez adókedvezménynek számít, ez később még érdekes lesz), és egyéb ráfordításként is elszámoljuk. Kiegészítő sportfejlesztési támogatást is kell fizetnünk, ami az elért adóelőny (2017-ben, a cikk írásakor ez 9% egységesen) 75%-a, tehát a „tiszta haszon” a 9% 25%-a: 2,25%.Pl. 700 ezer forint támogatás esetén 15.750 Ft. A kiegészítő támogatást egyéb ráfordításként számoljuk el, de az adóalapunkat meg kell vele emelni, vagyis eredmény-semleges gazdasági esemény. További érdekes következmény (lehet), hogy a negyedéves (havi) adóelőlegek, mivel azok historikus adatból számítódnak (és a ténylegesen megfizetett adó képezi az alapjuk, vö. adókedvezmény) alacsonyabbak lesznek; vagyis a likviditásnak ez a módszer választása kedvesebb, mint az
  2. ún. új, vagy NAV-os (24/A szerinti) technika, amikor az SzJA 1 %-hoz hasonlóan befizetjük az adót annak rendje-módja szerint majd annak egy részét (maximum 80%-át) felajánljuk egy sportszervezetnek, vagy másképp szólva rendelkezünk róla. Ennek a felajánlásnak a 87,5%-a lesz a TAO támogatás, ami hogy-hogynem a fizetendő adó 70%-a, ez az arány pedig az 1. pontból már ismerős lehet. A maradék 12,5% kiegészítő sportfejlesztési támogatásként viselkedik, erről is hallottunk már (csak ez így egy picit több, mint az 1. pontban). A felajánlás feltétele, hogy rendelkezzünk Támogatás Igazolással, valamint ne legyen 100.000 ft-ot meghaladó adótartozásunk, és persze hogy megtegyük a felajánlást dec. 20-n a NAV-hoz beküldendő bevallásban. A rendelkezés év közben is megtehető a NAV által kivetett adóelőleg terhére, maximum 50% mértékig, amelyet előbb be kell a NAV-hoz jelenteni, 5-ször lehet módosítani, majd az adóelőleg-kiegészítés ill. az éves adóbevallásban le kell vonni, mint már teljesített felajánlás; ráadásul ehhez kell egy sportszervezet akinek akkor éppen van jóváhagyott programja -> ez igen macerás, hogy összejöjjön, és a támogatótól fokozott figyelmet kíván. A sorok között kiolvasható volt, hogy a tárgyévet követő május végén, az adóévet záró bevallásban is lehet rendelkezni, ha még nem tettük, vagy ha nem használtuk ki a ténylegesen fizetendő társasági adó maximum 80%-áig a lehetőségeinket. Előállhat az a speciális helyzet, hogy adóelőleg-kiegészítési kötelezettségünk nincs, mert már az adóelőlegek fedezik a fizetendő adót, de a ténylegesen fizetendő adó 80%-ig történő felajánlásnak nincs akadálya. Itt is kell matekolni: az adóévben tett felajánlás 87,5%-ának a 99%-ának a 7,5%-a (éves bevallásban történő rendelkezés esetén 2,5%-a) az adófolyószámlánkon jóváírásra kerül az éves bevallást követő július elsején. Tehát ha pl. 800.000 Ft. a felajánlás (amiből 100.000 kiegészítő támogatás, 700.000 ft a TAO-s támogatás), akkor az adójóváírás 51.975 Ft. Jól látható, hogy azonos kiinduló adatokból lényegesen kevesebb munkával a „támogató” és a sportszervezet is látványosan jobban jár mint az első pontban boncolgatott technikával. Ha csak az éves bevallásban rendelkezünk, akkor is 17.325 Ft az adókedvezmény, ami még mindig több, mint a 22C-s verzióban.

Mindkét esetben előfordulhat túlutalás, amelynek nem következménye büntetés; mindkét esetben „tolhatjuk magunk előtt” az esetleges jogosulatlan adókedvezményt ill. felajánlást (ezek részletes szabályai a megfelelő NAV-os kommunikációkban benne vannak, de nem bonyolultak egyáltalán).

Még egy fontos elem: a dokumentáció. Szervező közgazdászként nekem a zsinórmérce a következő: valami vagy kötelező, vagy hasznos. Ha se nem kötelező, se nem hasznos, akkor a ráfordított idő (pénz) veszteség. A 22C esetén egy támogatói szándéknyilatkozat, 24A esetén egy ún. Együttes kérelem kötelező, valamint mindkét esetben rendkívül fontos a kiegészítő támogatási szerződés; és a felsoroltak egyben elégségesek is.

Szerintem a tények nagyjából itt érnek véget, de még pár vélemény, megérzés, népi legenda megemlítése érdekes lehet. Pl. fontos, hogy világos legyen, hogy az adózók nem nyakra-főre ajánlanak fel, amit a sportszervezetek arra költenek el, amire csak akarják, hanem előzetesen jóváhagyott, közzétett sportfejlesztési program megvalósítására kapják, és szigorúan el kell az elköltött összeggel számolni az elszámoló szervezet felé. Mielőtt legyintenénk, én kb. 20 sportszervezet ügyeit látom közelről, és ebből háromnál merült fel visszafizetési kötelezettség nem felhasznált, nem megfelelően felhasznált támogatás ill. nem megfelelően, vagy késedelmesen elszámolt támogatás miatt. Hogy vannak-e visszaélések? A szigorú elszámolás ellenére sajnos valószínűleg vannak, mivel magyarok vagyunk, de nem több, mint amennyit az egyéb támogatásokkal kapcsolatban feltételeznek (ingatlan beruházások esetén ezt az arányt 25%-nak becsülték a szakértők, akiket én olvastam). Szerintem az utánpótlásban és a labdarúgásban ez arány lényegesen kevesebb, a kapott támogatás az önrésszel növelve -és ideszámítva az önkormányzati támogatás azon részét, amit nem használtunk fel önerőként-, szűkösen elég az utánpótlás korosztályok színvonalas felkészítésére és versenyeztetésére.

Fel szokott merülni az „elvesztette közpénz jellegét” szlogen alkalmazása a támogatásra, ami szerintem egyszerűen nem igaz, teljes mértékben közpénzként bánik az elszámoló hatóság a támogatással; az elherdálása, ellopása költségvetési csalás. Egy nagyon szubjektív, provokatív kérdésem szokott itt lenni (amit egy szakértő kollégámtól csentem el, de nagyon hamar magamévá tettem): a különféle támogatások, mint az EU-s támogatások, földalapú támogatás, stb. közpénz-e, és a hatékony felhasználását ki, és milyen szigorúan ellenőrzi; esetleg előfordulhat-e hogy magánvagyonná alakul át az ipar vagy a mezőgazdaság (nemritkán normatív) támogatása. Csak a tisztánlátás miatt: a gazdaságba áramló támogatás halmozottan többszöröse a sportra fordított összegeknek, pedig az előbbi egy profitorientált világ, míg az utóbbi amatőr ága egy nonprofit, közcélokért -sokszor ingyen- dolgozó környezet.

Médiában szoktunk hallani közérdekű adatigénylésről; mivel én is csak innen tudok tájékozódni, feltételezésekre kell támaszkodnom: az érdeklődő politikusok (általában nem civilek!) arra kíváncsiak, hogy melyik sportszervezetet milyen támogatók és milyen összeggel támogattak (vö. közpénz). Ez valami olyasmi, mintha egy Uniós támogatásból (is) megvalósuló projektnél feszegetnénk, hogy melyik német nagyvállalkozó adójából kapta a projekt a támogatást. Csak azért, mert itt a kapcsolat közvetlen (és akár kikényszeríthető a közzététele {habár adótitok}) még szerintem teljesen értelmetlen azon tépelődni, ki kit és mennyivel „támogatott”. Ha nem x támogatta volna, akkor támogatta volna y. Már a támogatás fogalmat sem szeretem, mert ez csak a sportszervezet szempontjából viselkedik támogatásként (de ott nagyon), az adózó szempontjából a rendelkezés, felajánlás fogalmak sokkal pontosabban fedik a valódi tartalmat. Az adózóknak lehetőségük nyílik, hogy ne a közös kalapba tegyék adójuk egy részét, hanem esetleg egy olyan sportszervezetnek adják, aki az orruk előtt tevékenykedik, és látható, hogy a kapott összeg miként hasznosul. A közérdekért aggódó adózóknak ez egy kiváló lehetőség, mégis gyakran hallom, hogy a közérdek vélt sérelmei miatt aggódó (rendkívül jól értesült és mindent tudó) döntéshozók nem, vagy csak kis mértékben élnek a felajánlás lehetőségével.

Cikksorozatom elő részét azzal szeretném zárni, hogy köszönetet mondok a Magyar Kormánynak a lehetőségért, amit a kisebb, amatőr sportszervezetek számára ezzel a technikával nyújt; a szakszövetségeknek, ahol rengeteg ember sokszor éjt nappallá téve dolgozik, hogy a rendszert működtesse; a sportszervezeteknek, akik tisztességesen dolgoznak, hogy ez a pénz a lehető legnagyobb arányban úgy hasznosuljon, ahogy azt a jogszabályok megalkotói elképzelték; és persze a támogatóknak akik

a.) gondolkodás nélkül álltak a kezdeményezés mögé
b.) akik aggályaik ellenére támogatták valamelyik sportszervezetet.

Most egy kicsit pihenek, de idővel jelentkezem a következő résszel.

Boldog Új Évet és erős, egészséges Magyar gazdaságot, társadalmat kívánok mindannyiunknak, szerintem ez közös érdekünk

T. Tóth Tibor
(a szerző tk. okleveles közgazdász, mérlegképes könyvelő, egy vidéki, megye I-es futball klub elnöke, egy hazai vállalkozás csoport gazdasági vezetője, fociblond)